Megint eltelt egy év….

Az év első fellépése mindig kicsit más, mint a többi. Más, mert megvan az újdonság varázsa. Más, mert nehéz visszazökkenni a nyugodt, semmittevős téli napok után a sürgés-forgásba. Más, mert itt kiderül, mennyire volt eredményes a télen végzett munka. Az idei azonban még a szokásoshoz képest is rendhagyó volt. Idén harmadszor volt lehetőségünk március 15. alkalmából fellépni, azonban rutinosabb, képzettebb lovam, Micsi helyett most Zorának kellett helyt állnia. Ilyenkor rengeteg kérdés merülhet fel. Hogyan fog reagálni stresszhelyzetben? Mi lesz, ha nem lesz jó a hangosítás? Mi lesz, ha semmi nem a tervek szerint alakul? Megannyi mi lesz ha…amikre csak ott kaphatunk választ, és amikre az adott pillanatban azonnal kell reagálnunk. Egy idegen közeg mindig okozhat meglepetéseket lónak, embernek egyaránt. Kikerülni a megszokott napi rutinból, egy emberekkel, zajokkal, ágyukkal, lövésekkel teli közegbe, ahol több tíz, száz szempár követi minden mozdulatotokat. Nehéz, sokszor embert és lovat próbáló feladat. Idén nem a látványra mentünk rá, hanem az alapokra, arra, hogy az elmúlt két évben bemutatott műsor miből épül fel, hol kezdődik. Felvetődött a kérdés, hogy ez egy laikus, “nem lovas” embert mennyire köt le, mennyire nyeri el a figyelmét. “Aki mer, az nyer”-szokták mondani. Mi mertünk. Mertünk nagyot álmodni. És ezt teljes mértékben a lovamnak, illetve azoknak köszönhetem, akik ma mellettünk álltak, akik ma miattunk, értünk voltak itt. Elmondhatatlan érzés, amikor akár egymásnak ismeretlen emberek fognak össze és dolgoznak csapatként, annak érdekében, hogy a bemutató létrejöhessen. Ehhez ti is kelletek, nélkületek lehetetlen lenne egy-egy ilyen alkalom megvalósítása. Már 3. éve van szerencsém ezt megtapasztalni, és sosem lehet elégszer megköszönni. Minden alkalom egy felejthetetlen élmény, egy megfizethetetlen tapasztalat, és terveink szerint ez még csak a kezdet…
Köszönöm Tanki, köszönöm LR Team! Legjobbak vagytok ♥
[envira-gallery slug=”2017-marc-15″]